A Kiseijuu: Sei no Kakuritsu (avagy Parasyte -the maxim-) egy olyan anime, melyet sokan a Tokyo Ghoulhoz hasonlítanak. Végül is nem oktalanul. Az alapja hasonló. Van egy hétköznapi srác (ezzel nem azt mondom, hogy Shinichi és Kaneki ugyanolyanok, mert nem azok), aki akarata ellenére valami félig "nem emberivé" változik. Innentől kezdve sorolhatjuk a különbségeket.

A színeket sokféle módon értelmezhetjük és használhatjuk, de ez nem csak ember-, hanem kultúrafüggő is. Míg mi, "nyugatiak" a fehéret tisztának és ártatlannak látjuk, addig Ázsiában ez főként a gyász színe. Japánban például a fehér szegfű a halált szimbolizálja...

Tavasszal elkaptam valami dorama nézős betegséget és akkor az első utamba kerülő doramát megnéztem. Az első ilyen a You 're beautiful volt. Nagyon tetszett az is. Lehet majd arról is posztolok. Koreaiul volt de így megszerettem azt a nyelvet is. Valami ahhoz hasonlót kerestem, mikor rátaláltam a Hana kimire. A japán változatot megnéztem. A koreai változatot még a  nyár végére tervezem.

Nem régiben voltam fent Budapesten egy nagyon kedves rokonoméknál és tőlük kaptam egy szerencsebambuszt. Szegény növénykének már elszáradt néhány levele de hozott új hajtásokat.

Huh, olyan sok mindent elővettem amiről szívesen írnék de belezavarodtam. Ezért elővettem egyik kedvenc japán játékomat a karutát. Bár én játszan nem tudok mégis nagyon szeretem.

Az előző bejegyzésem folytatása. Íme a nyelvlecke 2.része. :D

Éppen azon gondolkodtam, hogy miről írjak, mikor azt tanácsolták nekem, hogy csináljak nyelvoktatót.
Régebben már én is gondolkodtam rajta de most jutottam el ide.
Tehát ez itt az első rész. :)