A kártyákra a Hjakunin Issu 100 versét nyomtatják. Két féle pakli van a karutában:

• Jomifuda (olvasókártya); 100 kártya, rajtuk a költő fametszete és a teljes tanka vers (5-7-5-7-7 szótagból áll).
• Torifuda (játékkártya); 100 kártya, rajtuk a tanka versek utolsó két sora (az utolsó 7-7-es sor).

A tapasztaltabb karuta játékosok megtanulják mind a 100 tanka verset és a kártyák elhelyezését a meccs elején. A kártyák helye többször is változhat a meccs folyamán.

7 olyan vers van, ami egy szótagos (Mu, Szu, Me, Fu, Sza, Ho, Sze) és 86 vers, ami 3 szótagos. Példaként: 3 kártya kezdődik a 'Csi' szótaggal, ez a "Csihajafuru", "Csigirikina" és a "Csigiriokisi", tehát a játékosoknak azonnal reagálniuk kell, amint meghallják az eltérő részét a versnek, ez az úgy nevezett kimaridzsi. A kimaridzsik folyamatosan változnak, ahogy a meccs folyamán kiesnek a hasonló szótaggal kezdetű versek. Ebből kifolyólag szükséges a gyors gondolkodás, reakció idő és a fizikai gyorsaság. Egy átlagos karuta játék körülbelül 90 percig tart, beleszámítva a 15 perces memorizálási időt. Egy országos versenyen a győztes általában 5-7 meccset játszik.

A versenyen próbára teszik a játékosok mentális és fizikális tűrőképességét. Azt állítják, hogy akár 2 kg-ot is veszíthet a versenyző a meccsek alatt.

A hivatalos versenyeket gyakran feldolgozzák a médiák, de számos dorama, anime és manga története forog a verseny-karuta körül.
Ilyen pl a Chihayafuru is. Számomra egy nagyon kedves anime. Szimpatikus volt a lány Chihaya és  Arata is. Ebben a történetben végigizgulhattuk Chihaya kapcsolatát a Aratával  és Taichival. A meccsek is nagyon tetszettek. Egy bajom volt vele a történet lezáratlan maradt. Mangában lehet tovább olvasni. Ajánlom azoknak ezt az animét, akiknek felkeltette az érdeklődését ez a cikk. Az grafika nagyon szép és a zenék pont beleillenek. Magával ragadó a karuta világa csak sokat kell tanulni hozzá és még a japánok között sem megy mindenkinek.

Sayounara!